Kérdés: Bennem egy ideje már két különböző témájú kérdés megfogalmazódott. Az első egy kicsit kapcsolódik a munkahelyem szellemi légköréhez is. Több különböző közösségbe is járnak a kollégáim, (itt most főként karizmatikus jellegűekről van szó), de abban egységesek, hogy „Istenélményként”, az Istennel való örömteli találkozás a táncban megnyilvánulhat. Ennek is vannak fokozatai (ringatóznak, jobbra-balra dőlnek, extrém esetben pedig ennél látványosabb mozdulatokban is kifejezésre jut.) Ez utóbbi külső szemlélő számára is botrányos, már-már azt a hatást kelti, hogy az illető tudatmódosító szer hatása alatt van. Amikor még online formában zajlott sok helyen az istentisztelet, az a közösség is, ahová a főnököm és még 1-2 kollégám jár, közzétették minden vasárnap ezeket az alkalmakat. Egyik kollégám, aki már megtért, de akkor épp nem járt sehová, megtekintette ezt a felvételt, s a „dicsőítés” alatt a felvételen ő is látott egy szinte önkívületi állapotban lévő embert táncolni, s teljesen megbotránkoztatta. Ő ezt meg is kérdezte a tanáriban, hogy hogy is van ez a dolog. Azt válaszolta az egyik kollégám, amit fentebb leírtam, hogy ez az isteni jelenlét megtapasztalása, ami ilyen formában jut kifejezésre, és természetesen Dávidra hivatkozott, aki örömében táncolt, amikor frigyládát az ő városába vitték.

Én tudom, hogy maga a tánc a testre van hatással, és a legtöbb táncstílus azért van, hogy a férfi és a nő között felébressze a testiséget. Erre Salome tánca a legjobb példa, amit én is sokszor említek, ha tőlem megkérdezik, miért nem táncolok. De a Dávid példájával „nem lehet vitatkozni”.  És azt hiszem, azt nem fogadják el válasznak, hogy Dávid az ószövetségi időkben élt.

A kérdésem tehát: Van-e az újszövetségben konkrét utalás a tánccal kapcsolatban? Milyen igére hivatkozhatunk, ha megkérdezik tőlünk, mi miért nem gyakoroljuk ezt a gyülekezeti alkalmainkon?

Válasz:

(1) Az Újszövetségben a következő igehelyek szólnak a táncról:

Máté 11:16-17; Luk 7:32 De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak, És ezt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok.

Máté 14:6; Márk 6:22 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;

Luk 15:25 Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor [haza]jövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.

Táncról több Igét nem találtam az újszövetségben.

(2) Milyen igére hivatkozhatunk, ha megkérdezik tőlünk, mi miért nem gyakoroljuk ezt a gyülekezeti alkalmainkon?

1. A fenti Igékre, hogy azokat sem gyülekezeti alkalmon gyakorolták, és azok mind

az ószövetséghez kapcsolódnak, mert mind J. Kr. halála és feltámadása előtti időkről szól. Az ószövetség idején szokásos volt a tánc az öröm kifejezéseként. JSir 5:15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtáncunk. De tudni kell azt, hogy a tánc vagy magányos volt, vagy a nők a férfiaktól külön végezték a körtáncot.

2. Az újszövetségben, a gyülekezetekben nyoma sincs a táncnak. Az ApCs-ben és a levelekben táncról nem olvasunk. Nem gyakorolták. Az örömet énekkel fejezték ki, nem tánccal. Jak 5:13 Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen. Az éneket gyakran csak a szívükben mondták, nem hangosan, különösen nem hangszerekkel kísérve, és nagy hangra felerősítve, ahogy most szokás az úgynevezett „dicsőítő csoportokban”. Kol 3:16 A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.

3. Az apostoli levelekben, az újszövetségi gyülekezetek életében sehol nem olvasunk hangszerekről. Az előbb idézett Igékben a gyerekek sípolása, és a tékozló fiú hazatérésének örömére rendezett ünnepen megszólaló zene, amint mondtam, még az ószövetséghez tartozott. Csak a Jelenések könyvében, a mennyben olvasunk zeneszerszámokról és zenélésről. Pl. Jel 14:2 És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, akik az ő hárfájukkal hárfáznak vala.

Megjegyzés:

Csak azzal érdemes erről beszélgetni, aki őszintén keresi az igazságot. Akik már a táncot gyakorolják, jónak látják, és mást is arra akarnak rávenni, azoknak hiába mondjuk. Velük nem szabad vitázni. Ők más szellem befolyása alatt élnek, és valószínűleg bukás és szégyen által fogja az Úr őket ebből kimozdítani.